Tádám, itt is lennék, felfrissülten - ? -, energikusan. Az elmúlt időszakban voltak mélypontok és nehezebb napok, de ezeken túl rájöttem, hogy nem pazarolhatok felesleges dolgokra időt, mert egyszer élünk, egyszer vagyunk fiatalok. Érdekes, de néha egyetlen zene, film, történet, vagy éppen ember annyira fel tud tölteni, hogy az hihetetlen. Ilyen például Zsófi, akivel elég két percet beszélnem, máris világmegváltó terveket szövögetek. Az is felettébb érdekes, hogy néha képes vagyok teljesen más emberré válni, más emberek miatt. Számomra idegen emberek miatt képes vagyok egy olyan személyt mutatni, aki valójában nem is én vagyok és ez inkább negatív értelemben érdekes. Persze, aztán rájövök, hogy nem, én nem is ilyen vagyok valójában, de akkor sem szeretem ezeket a hosszabb - rövidebb - inkább az utóbbi - időszakokat, mert úgy érzem, hogy aki valójában vagyok, az sokkal többet ér ennél. Nem tudom ki, hogy ismer engem, de teljesen távol áll tőlem az ítélkezés, az utálkozás és felszínesség, mégis néha ezen tulajdonságok 'használatán' kapom magamat. Viszont, tudom, hogy ez leginkább egyféle tükörkép mutatás - amilyen vagy velem, én olyan veled -, de végül rájövök, hogy attól, hogy mások felszínesek, utálatosak, előítéletesek, és ezek miatt nagyon buták, nekem még nem kell olyannak lennem. Talán, ha válaszul továbbra is kedvességet - persze bizonyos határok közt - és a saját meglátásomat mutatom, akkor ők is elgondolkoznak a saját viselkedésükön. Szóval visszatérve a legelejére, néha arra eszmélek, hogy sokkal fontosabb dolgok is léteznek a földön, mint amivel én éppen el vagyok foglalva. Arra is rájöttem, hogy elsőnek magunkra kell számítanunk és saját magunk támasza kell, hogy legyünk. Saját magunkban kell először megtalálnunk a jót és saját magunkat kell először szeretnünk ahhoz, hogy ugyanezt sugározzuk a külvilág felé is. Tehát ezentúl - még, ha néha nehéz is - igyekszem mindenkire rámosolyogni, illetve észrevenni az élet apró örömeit, amit feldobják az egyszerű, szürke hétköznapokat is, és persze másokat is erre buzdítok. Mindehhez hozzá járul a tolerancia is, a másik elfogadása, mert ez vagyok én. Persze, ha látok egy nagyon- nagyon különös - inkább ijesztőnek számító - embert, akkor én is megnézem - nem bunkón -, de nem szólom meg ezért, hanem inkább elgondolkozom, hogy mennyivel bátrabb, mint én vagy épp te, bármelyikünk. Milyen bátor, hogy elfogadja, de legfőképp felvállalja magát, ebben a hamis világban, ahol mindenki más valaki akar lenni, és mást is ad elő, ahelyett, hogy önmagát adná. Igen, ez érthető is valamilyen szinten, mert manapság van egy divat, egy stílus egy minta - nevezzük akárminek -, aminek meg kell(ene) felelnünk. Aki egy kicsit is eltér, azt kinézzük, és pont ezért bátrak ezek az emberek. Mert nem rejtőzködnek és színészkednek, hanem önmagukat adják és ez teszi őket boldogabbá. Lehetsz Te akármennyire a mintának megfelelő, ha nem érzed így jól magad, hiszen ezzel csak másoknak, és nem pedig magadnak felelsz meg. Tehát minden elismerésem azoknak az embereknek, akik felvállalják másságukat - már a 'más' jelző is teljesen megszokott számunkra, pedig teljesen hülyeség az egész -. Melegek, hippik, hívők, feketék vagy épp fehérek, teltebbek - és jól érzik magukat a bőrükben -, illetve vékonyak, de ez még mind semmi ahhoz képest, ahányfélék vagyunk.
“I don’t care if you’re black, white, straight, bisexual, gay, lesbian, short, tall, fat, skinny, rich or poor. If you’re nice to me, I’ll be nice to you. Simple as that.” – Eminem. ( Nem érdekel, ha fekete, fehér, biszexuális, meleg, leszbikus, alacsony, magas, kövér, vékony, gazdag vagy szegény vagy. Ha kedves vagy velem, én is kedves leszek veled. Ilyen egyszerű. )
E szerint a röpke idézet szerint élek - bár vissza már nem ezt kapom-, mert hiába vagyunk különbözőek, mindannyiunkban van valami közös, mégpedig, hogy: emberek vagyunk, érzésekkel. Mindenkinek vannak érzései, attól, hogy nem olyan, mint mi és ez az, amit sokszor elfelejtünk, mielőtt ítélkeznénk. És nem azért támogatom, például a melegeket, mert az lennék - tévhit, hogy csak akkor 'kell' támogatnunk valamit, ha az minket érint. Tipikus emberi gondolkozás -, hanem azért, mert ők is emberek és megérdemlik a boldogságot. Ha nekik így a jó, akkor el kell fogadnunk és megadni nekik a jogokat egy teljes élethez, mert aki így születik, az nem tehet róla - de akadnak olyanok is, akik egyéb csalódás miatt változtatnak, bár ezt inkább hagyjuk -, és nem nyomhatja el magát egy életre mások miatt. Csak azért, mert másoknak úgy jobb. Ha valaki duci - talán ez a legszebb formája a szónak - és ő jól érzi magát a bőrében, akkor mindez a saját dolga ( zárójelben megjegyzem, ha nem, akkor is az ő dolga. ). Ráadásul azt sem tudhatod, hogy mitől ilyen, megeshet, hogy egy betegség miatt. Senki sem tehet arról, hogy hova született - tegyük fel egy fekete családba, esetleg szegény környezetbe -, illetve, hogy hogyan - más vágyakkal, teltebben, barna szemmel, vagy épp kékkel -. Sokkal inkább kellene először a saját gondjainkkal foglalkoznunk, mintsem másokéval.
“Don’t ever try to judge me dude,you don’t know what I’ve been through.” - Eminem ( Soha ne próbálj meg ítélkezni felettem, mert nem tudod, hogy mint mentem keresztül. )
Tehát, így összességében, mint láthattátok elég energikus lettem - ilyenkor aztán jönnek a vélemények az élet nagy dolgairól, na meg a nagy igazságok -, és bepörögtem így a végére, de végre valahára jól esett leülni, majd írni, ami épp az eszembe jutott. Na, meg hát jóleső érzés ide, vagy oda, időm sem mindig engedi, hogy írjak, mert hol Pesten vagyok, Noémivel, fogászaton meg hasonlók, vagy pihenek, de például nem olyan rég nyaralni voltunk Balatonfüreden - ennek egy külön bejegyzés sem lenne elég, de lusta vagyok mindent leírni, szóval legyen annyi elég, hogy bárcsak egész nyáron ott maradtunk volna -, meg mindig elütöm valamivel az időt.
#aprócskaélmény: Múltkor - valamelyik nap, passz, hogy mikor -, Noémivel az arénában csöveztünk - hol máshol?!:D - amikor egy néger csávó odajött érdeklődni a wifiről, ANGOLUL és beszéltem vele, és annyira jó volt, és annyira édes volt, és angolul beszélt, és én is, és ahw. - értelem. Na, de értitek mennyire feldobott a dolog.
Ajánlott dalaim:
Demi Lovato - Cool for the summer ( Először furcsa volt tőle, de annyira megszerettem. Jó látni végre, hogy elfogadta magát és boldog. Szinte ő lett a példaképem, sőt ő a példaképem, persze ettől még van más is, de ő a #bestidol )
Halott pénz ft. Wellhello - Emlékszem Sopronban ( No comment. #besthungariansummersong )
Metallica - Nothing else matter (#justbecause)
Madonna - Bitch, I'm Madonna ( Nem tudom, hogy a mi drágalátós Madonnánk mit képzel, esetleg azt hiszi e, hogy még mindig húsz éves, de ezen kívül a zene egész jó. #whatthehell )
Ölel Titeket: Lisa Nowell xx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése