Sometimes we need changes..

Helló mindenki.

Mint láthatjátok, a blog új kinézetben pompázik, ami őszintén bevallva, nem kevés munkámba került. Attól függetlenül, hogy ezt az oldalt nem hirdetem csoportokban, és nem keresem vele a figyelmet, még ugyanolyan fontosnak tartam, hogy jól nézzen ki. Az átalakítás során visszaolvastam – szinte – minden bejegyzést, és néhol kacagtam rajta, hogy mégis hogyan írhattam ekkora sületlenségeket. Rengetegek fejlődtem az idő múlásával, de nem szerettem volna minden régi dolgot kitörölni, elvégre ezek mind emlékek, így csak néhány – feleslegesnek tartott – bejegyzést töröltem ki. Ezt a blogot semmiképpen sem szeretném bezárni, úgyhogy valószínűleg a most következő posztokon is nevetni fogok pár év múlva, de nem baj, ez a jó benne: látni, hogy honnan indultunk, és hová jutottunk. Láthattátok azt is, hogy mostanság angol posztok kerültek ki a blogra, sőt még a régebbiek között is volt egy kettő. Ennek oka, hogy egy nyelvi előkészítős osztályba járó lány vagyok, aki imádja az angol nyelvet és itt gyakorolgat. Tudom, hogy nem hibátlanok az írásaim, de visszaolvasva már ezekben is látom a hibát, ebből következve pedig szintén fejlődök. Ez egy személyes blog. Nem mondom, hogy nem másoknak írom, egyszerűen itt nem törekszem annyira, a pontosságra. Ez nem egy munka, mint a Kritikus lélek, vagy, mint a KYEOM volt, így nem dolgozom rajta annyit. Nem kérek semmilyen kritikát sem az itt megjelenő dolgokra – hála az égnek eddig még nem is volt rá példa, hogy bárki is beleszólt volna a blog működésébe.  Ezentúl szeretnék ismét hetente posztolni erre a blogra, hol magyarul, hol angolul.

Rengetegek változtam az utóbbi pár hónapban, kinek jó, kinek rossz irányba. Sok minden megváltozott, és ezzel együtt én is megváltoztam. Nem mondom, ugyanaz a lány vagyok, aki eddig, ugyanazokkal a tulajdonságokkal, csak más meglátással, tervekkel, és gondolkozással. Ennyit erről, nem szeretném tovább ragozni, elég, ha én értem. Az elkövetkező posztokban szeretnék írni egy- egy véleményt, akármilyen témáról, a terveimről, vagy csak úgy a mindennapjaimról, illetve magamról, mert visszanézve rájöttem, hogy magamról szinte semmit sem írtam.

Utolsó pontként pedig szeretném elmondani, hogy azért is próbálom egy picit rendbe szedni a blogot, mert, ahogy haladunk az idővel egyre jobban belemélyedek a bloggervilágba, és nem mondom, hogy ismert lennék, vagy hasonló, de szeretném, hogy aki benéz a KK-ra, és utána ide, az ne csalódjon az íróban, azaz bennem. Ott mindent pontosan kidolgozom, és átnézem, mielőtt publikálom. Komolyabban írok, mint tegyük fel itt. Egyszerűen nem akarom azt az érzést kelteni, hogy az a lány csak egy álca, mert nem, nem az. Itt is törekszem a minőségi munkára – mármint a szöveg nyelvtanját és összefüggését illetően -, de nem úgy, ahogyan ott. Lehet, hogy ezt most nem értitek, de én értem, és ez a lényeg. Remélhetőleg ebből a változásból semmit sem fogtok észre venni!