Metál ligetes élmények

Hello mindenki.

Bátran állíthatom, hogy ez a hétvége tartalmasan, fárasztóan, gyorsan, de legfőképpen élmény dúsan telt el. Szombat délután került megrendezésre az idei, tavaszi Metál liget, amire mi is mentünk. Először amúgy semmi kedvem nem volt menni, vagy, ha volt is, nem sok, de szombat reggel már alig vártam, hogy odaérjünk, bár tudtam, hogy délután kettőtől, hajnal kettőig nem lesz valami kellemes az éjszaka, főleg, a ’beteg’ gerincemmel. Amikor odaértünk megkajáltunk, majd elindultunk a bejárat felé, ekkor még nem voltak sokan. Útközben egy csávó leállított, hogy kellene neki a sörös doboz, ami nálunk volt, mert nem tudják bevinni a rövid italt: mindent lecsekkolnak * értsd: tapiznak* és csak egy darab, már bontott innit lehet bevinni, illetve azt is mondta, hogy, ha már bent vagy nem lehet kijönni, úgyhogy visszamentünk a kabátokért. 

 Bent – egy órával a kezdés után – az első látvány, ami fogadott, az egy földön fekvő – alvó – csávó volt, akinek a fél segge ki volt – korán kezdte. Utána beljebb mentünk a sátorhoz, ahol éppen a Cool Head Klan játszott, majd elmentünk piát venni. Na, az első tíz percben sikerült leöntenem magam kólával – fehér pólót, világos farmert és farmer mellényt viseltem -, amitől nagyon kellemetlenül éreztem magam egy jó ideig. Illetve azért is, mert egyáltalán nem az alkalomhoz illően öltöztem, szinte kilógtam a sorból, meg is fogadtam, hogy legközelebb hozom a formámat, és felöltözök normálisan.

Több zenekar is fellépett, és természetesen a végére hagyták a legjobbakat, első tippem szerint hattól várhattuk a jobbakat, és ez be is jött egyébként.

Dorothy – erről lemaradtunk.

Cool head klan – nem volt vele problémám, de nem is igazán tetszett.

Leander Rising – körülbelül az, mint az előzőnél. Ha, jól emlékszem ez volt az a zenekar, ahol a szövegből csak az üvöltés hallhattuk.

Road – egészen elment.

Depresszió – kellemesen csalódtam benne! Meglehetősen tetszett!!

Ossian – ott volt a toppon, hangzás, zene minden, de nem váltott ki különösebb érzelmet.

Tankcsapda – WOW! Végigtomboltam, bár játszhattak volna több ismerős számot. ( Ez volt az a hely, ahol, hülyékkel voltam körbevéve. Egy csávó rám dőlt, a másik lökdösött, a végén már kiraktam a könyökömet, és leszartam, hogy ki mit gondol.

Kalapács és Ruden Joe - Itt volt az a pont, ahol már nem csak a derekam, hanem az egész gerincoszlopom, a talpam, a lábam, és minden lehetséges porcikám fájt. A hangzás persze itt is megvolt, látszott, hogy nem ma kezdték, de ezt már nem tudtam annyira felhőtlenül élvezni – főleg, amikor visszajöttek ráadást játszani, hála az égnek csak egy szám erejéig -, meglátszott, hogy én a Tankcsapdát vártam a legjobban.

Amikor vége lett szépen kibattyogtunk és aludtunk pár órát a kocsiban, majd reggelre haza értünk.

Egyébként összességében nagyon jó volt, élőben egyszerűen sokkal másabb az egész. Először kellemetlenül éreztem magam – ebben közre játszott az öltözékem is, nem is tudom mit éreztem, amikor így öltöztem fel. Voltak fura emberek, idióták, illetve kedvesek is. Azt hiszem – hiába írják le a rockerek – sokszor sokkal kedvesebbek és nagyobb a szívük, mint mondjuk bármelyik másik zenefajt kedvelőknek. A kinézetük ellenére – ami sokszor stílusos, sokszor elvont – nem hiszem, hogy bármivel rosszabbak lennének, mint bárki más. Ez is csak egy műfaj, mint a többi. A rap fanok – mint én is, de én inkább kétfelé hajlok – általában tetoválásokkal díszítettek, sokszor drogosoknak imitálják őket, illetve van egy öltözködési stílusuk nekik is, mint például a komoly zenét kedvelőknek is van egy stílusuk, nem értem miért pont a rockereket kellett kispécizni.


Funny moments:

Ilyen mobilvécék voltak sorba kirakva, - akadtak már szép * értsd: erősen ittas* állapotban lévő emberek is. Volt egy srác – a barátai ott álltak az ajtó előtt – aki nyitott ajtónál végezte a nagy dolgát, és ott kiabáltak, meg minden. Hát gondolhatjátok, hogy mindenki odanézett.

Voltak, akik a fűben aludtak, úgy, hogy ki volt a fél hátsójuk, meg akadtak olyanok is, akik félmeztelenül rohangáltak.

Ez nem vicces, de nagyon sok embert a mentősöknek kellett kezelésbe venniük.

Illetve volt egy srác, akinek olyan pupillája volt, mint a macskának: ilyen – () alakú, és nagyon ijesztő volt. Nem tudom mitől, és hogyan, de már majdnem sírva fakadtam, amikor többször is láttam.