Végre itt a várva várt őszi szünet, ami azt jelenti, hogy
következik a ’blogger time’. Hiába gondolok sokat arra, hogy mennyire hiányzik
a blogolás, hogy mennyi új ötletem van, egyszerűen nincs időm leülni és írni. A
napom körülbelül abból áll, hogy elmegyek suliba, visszamegyek a koliba,
tanulok, fetrengek – de még azt sem lehet nyugodtan csinálni - , tanulok, ésss
megint csak tanulok, majd alszok. Most azt hinnétek, hogy hű, tuti jó jegyeim
vannak, de nem! Imádom a kollégiumot, de ott akármit csinálsz tuti, hogy közben
másra is figyelsz, így tölthetek órákat is tanulással, körülbelül olyan, mint
egy órát se tanultam volna. De sebaj, így szép az élet.
A sok új élmény, ismeret, lassan már barátság következtében ihletet kaptam egy
kisebb novellához, melyet már meg is osztottam a LSBY című blogomon. Nem tudom
hogyan, vagy miért sikeredett ilyen szomorúra, de nem is érdekel. Néha el kell
térnünk a megszokott cselekményektől, sőt, néha egyszerűen csak megváltozunk,
ahogy minden körülöttünk. Na mindegy,
nem sokat szeretnék erről zagyválni, inkább beszélünk a szünetről, a
terveimről, és más fontosabb dolgokról.
A szünetre nem sok mindent terveztem, vagyis de
piercinget szerettünk volna csináltatni barátnőmmel, de a csávó aki
csinálta volna elutazott, így a piercing is elcsúszik pár héttel. Ennél már csak az a borzasztóbb, hogy nem
lőni, hanem szúrni fogja és akármennyire is szeretnem kezd egyre jobban tele lenni
a gatyám tőle. Ezen kívül megyek barátnőmhöz aludni, megnézek egy rakat filmet
és talán elmegyek vásárolni is, e csekély egy hét alatt.
Mostanság rettentően szétszórt vagyok, ezért van az, hogy nyolcvan féle dologba
kezdek bele, mert nem tudom, hogy mit meséljek..na, ha írásban ez van, akkor
szóban ettől már csak rosszabb lehet..
Szóval jöjjön a téma, amivel már a környezetemben lévő összes embert
kikészítettem; Karácsony. Igen, igen már csak 61 egy nap és
karácsoooooooooooooooooooony! A
karácsony a szeretet ünnepe, a legszebb ünnep
az évben – szerintem. Igaz, hogy már nem jelent annyit, mint tegyük fel 5 évvel
ezelőtt, de még mindig imádom. Imádom a kivilágított várost és házakat. A
kidíszített kirakatokat és díszekkel teli polcokat. Az össze- vissza
sertepertélő embereket, akik nem tudják mit vegyenek szeretteiknek, illetve,
hogy hol tegyék azt. A sütő- főző háziasszonyokat. A napokat visszaszámláló
gyerekeket. A hóval borított tájat – ami már egy ideje nincs. A kedves
szavakat, az ajándékozást ( ne feledd jobb adni, mint kapni) . A karácsonyfát!
Egyszerűen minden imádok ebben az ünnepben, kár, hogy olyan gyorsan eltelik.
Valahogy
ilyenkor minden olyan más. Az emberek szeretettel néznek egymásra, amikor
elmennek egymás mellett az utcán – jó, ez a 21.-dik század, már nincs így, de
én mégis így látom. Az egész város megtelik szeretettel, és mindenkiben feltör
a segíteni akaró vágy. Most, hogy körülbelül olyan hideg van, mint máskor
decemberben egyre jobban érzem, hogy közeledik ez az ünnep. Egyre jobban érzem
ezt a szeretetet, és odaadást, pedig még sehol sincs. Nem tudom, hogy kinek mit
jelent, de nekem körülbelül ezt és akármennyire is idegesítő még 61 napig ezt
fogom hajtogatni. Még 61 napig be fogok menni csak azért boltokba, hogy megnézem
a karácsonyi kellékeket. Csak azért meg fogom nézni az újságokat! Csak azért
olyan képeket fogom letölteni! Csak azért olyan filmeket fogok nézni! Na, igen!
Hamarosan elindítom a karácsonyi film maratotont, azaz minden pénteken és
szombaton karácsonyi filmeket fogok nézni egészen karácsonyig!
Új infók:
Ismét tervekkel teli lettem.
Ma megvettem az ideig első Mikulásos dobozos, coca colát, és ahww már alig vártam, hogy a polcokra kerüljön *-*
Zene, amit ajánlok:
X - az ikszre kattintva tudjátok megnyitni. Szándékosan nem írtam ki a címét, legyen meglepetés. Jelenleg ez az a zene, ami napi huszonnégyben megy, ami meghatároz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése