FRIDAY - go home

HOLA ITT:D

Na, hát újra itt. Tudom, elég hihetetlen, de akadt időm arra, hogy írjak. Jelen pillanatban egy flört nevű piros, személyvonaton ülök, éppen Hatvan felé. A házikat megírtam, már amit sikerült, a net meg szarakszik, így rávettem magam, hogy ne unatkozzak. Na szóval, hol is kezdjem?!

Imádom a kollégiumot. Három hét leforgása alatt annyi minden történt, hogy azt egy élet sem lenne elég leírni. Már most olyan mindenki, mintha ezer éve ismerném, és mintha egy nagycsalád lennénk. Nem mondom, viták, nézeteltérések előfordulnak, de hol nem? Vannak focista lányok, és fiúk. Vannak Szilys fiúk és lányok, és vannak a vegyesek. Én az utóbb leírt kategóriába tartozom, bár ez nem lényeg, mert mindenki ’jóban’ van a másikkal. Kivéve, mikor nem:DDD

Mivel nincs túl sok időm, vagyis inkább nem szeretem kipontozni a dolgokat és azt sem tudom hol kezdjem, így leírom a tegnapi estét.

Zsófi és Eszter hazament, mert ma  ( pénteken) nem volt sulijuk, Vivi pedig beteg lett, így ő is hazament. (szobatársak) Nem igazán szerettem volna egyedül aludni, így átmentem egy másik szobába Tithez és  Anitához, na meg Flóra is ott volt, bár róla nem tudok annyit. TIti és Flóra elég hamar elaludtak, mi meg, Anival neki álltunk simsezni, mert hát két hülye egymásra talált..:DD

Körülbelül tíz óra volt, mikor elkezdtük, de nem igazán foglalkoztunk az idővel. Megalkottuk magunkat, meg még néhány hozzánk közelebb álló személy – bár eredetileg ki akartuk figurázni a g*ci alakokat :D – akik, hasonlítottak is az eredetire, míg a saját simünk kevésbé. Na mindegy. Rengeteget nevettünk, azt hiszem, meg sem tudnám mondani, hogy mikor nevettem ilyen jó utoljára. Talán még az előző osztályomban. Anita rájuk emlékeztet, vagy nem tudom. Úgy meg tud nevettetni, mint ők, és ez már hiányzott. Miután nagy nevetésekben voltunk – nem, ez nem jó kifejezés. Szóval miután sírtunk a röhögéstől Flóra szólt, hogy ha lehet, akkor csendesebben, de ettől csak még jobban nevettünk, főleg, ha egymásra néztünk. Szóval össze- vissza minden vicces, vagy éppen nem vicces dolgon szakadtunk, - pedig nagyon fáradt voltam – plusz voltak mosolygós, aranyos pillanatok is. Egyszer Ani megszólalt, hogy tudod mennyi az idő? Nem találod ki! Én meg gondoltam, hogy tizenegy körül lehet, de ez besült. Éjfél elmúlt, mire mondtam neki, hogy akkor jó lenne abba hagyni, majd befejezzük. Gyorsan elpakoltunk, vagy kikapcsoltam a lapit, meg minden, mire Ani felkelt mellőlem, és elindult  a helyére… csakhogy nekiment a szekrénynek, vagy a franc tudja minek, amitől ismét rám tört a nevető görcs, és azt hiszem rá is, mivel inkább kiment a szobából, nehogy megint rászoljanak:DDDDDD Na igen, még mindig sírok, ha erre gondolok.

Ma a villamoson vele és Titivel jöttem, és elterveltél, hogy felvidítanak, mivel nagyban elvoltamkenődve, a francsetudjamármiért… A lényeg, hogy sikerült elérniük a céljukat, mivel sírtam a nevetéstől. Konkrétan az 51-en bekapcsoltak valami fasztudjamilyen zenét – HANGOSAN – és elkezdtek énekelni…. Általában az ilyet nem bírom, de most olyan vicces volt ráadásul mindenki minket nézett, szóval mondanom sem kell. Vicces volt:DDD

Jujjj, nagyban álltam ma a keletiben, mire valaki oda jön, vagyis ketten voltak, és nagyban elkezdenek angolul dumálni. Olyannyira zavarba jöttem, hogy meg se tudtam szólalni, de értettem amit mondtak. Szóval nagyban lestem rájuk, mire elmondták mégegyszer, hogy mit is szeretnének. És wáááá olyan cukik voltak, mert úgy jöttem oda, hogy ’Excuse me ’ ( elnézést) éss ahww igazi angolok voltak *--* Na mindegy, azt kérdezték, hogy a Gödöllő – Eger járat melyik vágányról megy, mire nagy nehezen megtaláltam, (12) addigra megint rám jött a zavar… egyfolytában a twenty, twenty, twenty jutott eszembe, de tudtam, hogy az a 20 szóval gondolkoztam, mire beugrott, hogy twelve. Rávágtam, majd nagyban mutogattam jobbra, meg mondtam, hogy arra, de aztán rájöttem, hogy ők nem értik azt, hogy arra. Szóbelin is ez a tétel volt az, ami nem ment, az utbaigazítás, így maradtam a mutogatásnál, de megértették!:DD Miután elmentek megnéztem a táblát és rájöttem, hogy Eger felé az egyesről megy, és  Gödöllőre a tizenkettesről, ők pedig mindkettőt említették, így elgondolkoztam, hogy mi van, ha rossz irányba igazítottam őket. Na mindegy, ezen már nem tudok változtatni. A lényeg, hogy nagyon jó volt, csak kár, hogy lefagytam, pedig amúgy simán tudom, hogy mit kellett volna mondani, ahhoz hogy teljesen értelmes legyen. Azért remélem, hogy máskor is lesz ilyen élményben részem :33

#beforeagoodday

Ajánlott dalaim: 

Eminem - Smack that ( meg amúgy az összes száma)

Children of Distance - Márványtábla helyett

Mr. Busta - Eyyo ( nem szoktam ilyen 'alja' zenéket hallgatni, de néha azért erre is szükség van)