Értékeld!

*Üdv mindenki*

Őszintén szólva, ezt a blogot mindig is magamnak csináltam, és nem másnak.Ez nem az olvasóim ellen szól, -akik csodák csodájára vannak-, sőt senki ellen sem szól.Ez a blog az életemről, tapasztalataimról, vagy néha kedvenc zenéimről szól.A feliratkozó modult kitettem, bár nem gondoltam volna, hogy valaha bárki is feliratkozik.Ide bármikor írhatok, amikor nyomja valami a szívem vagy éppen unatkozok, de olykor rám jön az öt perc, és muszáj átadnom az örömömet is.Tegnap este a blogon gondolkoztam, és azon, hogy megosztom veletek néhány gondolatomat.Ami, ha így is lesz, nem fog beleférni egy bejegyzésbe.Többségében érzésekről szeretnék írni, mint például bűntudat, vagy sajnálat.Sokszor gondolkoztam azon, hogy nyitok egy blogot állprofillal, ahol leírom mit is gondolok  a mai világról, az emberekről, és sok másról.És nem, nem azért szerettem volna egy másik, ismeretlen profillal megtenni, mert nem merem magam felvállalni.Hanem azért, mert mindenféle ego nélkül, ha nem is sokan, de már ismerik a Lisa Nowell nevet, és nem gondolom, hogy helyén való lenne ezzel a profillal megtenni.Másrészt megtudnám osztani a tapasztalataimat anélkül, hogy bárki ráismerne magára.Nagyon gondolkozok rajta, de egyenlőre nincs időm rá, a Kiválasztottak és a Kyeom blogom mellett, főleg, hogy bétázok is.

***

Talán én látom rosszul a dolgokat, ki tudja?Senki sem lehet tökéletes.Van néhány ember, aki azt gondolja, hogy ő a legokosabb más meg hülye.Nem mondom, mindig kiállok a véleményem mellett, de ha valami butaság: belátom.Tudom értékelni a dolgokat, - bár ez sem mindig igaz-, és általánosságban nem várom, hogy valami az ölembe pottyanjon.Belegondoltam mindabba, hogy amíg mi, magyar fiatalok állandóan a telefonunkon lógunk és a facebookot toljuk, -mielőtt megszólalna a belső éned, hogy nem tolod a facet, folytatom-, de néhányunk inkább az askot,twittert,tumbrlt használja,- tudom, hogy ha nem is mindet, valamelyiket használod-,  a menő okos telefonunkon, addig másnak nincs tető a feje felett.Örül, ha kap egy szelet száraz kenyeret, és képzeld lehet, hogy még ruhái sincsenek.Mindent összevetve, nincs szobája, sőt még házuk sincsen, nincs telefonja,ruhái, se biciklije, se semmije, és nem ismeri a facebookot.Gondolj bele:Neked, igen neked, aki ezt olvassa valószínűleg van interneted, számítógéped, vagy okos telefonod, vannak ruháid, és van egy házatok, amiben élsz.Milyen érzés lenne, ha pucéran kéne mászkálnod mások előtt?Tudod, nekik ez természetes, mert ebbe születtek bele, de neked hatalmas szenvedés lenne.Amíg mi azért nyafogunk, -igen, én is-, mert nem kapunk meg valamit egyből, mert nincs ilyen meg olyan cuccunk, addig ők minden nélkül élnek.

És ha ez még nem volt elég tudod mi a legérdekesebb?Nem?Akkor elmondom.Az, hogy ha tegyük fel ott lennél köztük és adnál nekik egy kg kenyeret, örülnének.Örülnének.Egy kenyérnek.Ami neked csak egy kenyér, az nekik az életben maradásuk.

És tudod mi még az érdekes?Az, hogy megosztanák veled az utolsót is.Hogy miért?Mert mindent jobban megtanultak értékelni, mint mi.Megtanulták mi a fontos.Ha lenne egy házuk, -nem, nem egy fullos palota, hanem egy ház,-  és ruháik, - nem, nem NewYorkeres, meg ilyen-amolyan, hanem egyszerű ruha-, és meglenne a mindennapi betevőjük, -lenne mit enniük minden nap-, boldogok lennének.Boldogok.

Érdekes, neked mindez megadatott, még is mindig csak panaszkodsz, nem igaz?Nem álszentkedek, én is ilyen vagyok.Sajnos ugyanúgy panaszkodok, mint ti.De szeretnék ezen változtatni idővel, és tudom is, hogy hogyan lehet : munkával.Két kezű munkával.Menj el dolgozni!Tapasztald meg, hogy milyen is ez.Majd amikor megkapod a fizetésed rájössz, hogy amiért megdolgoztál milyen könnyen elmegy, szinte semmi.És azt, amit te teremtesz meg magadnak, megfogod becsülni, mert tudod, hogy mennyit tettél érte.Gondolj bele, hogy a szüleid is ugyanezt teszik, és próbáld meg értékelni azt, amit kapsz!