THIS IS US *--* :3

Kezdjük az elején.Vasárnap reggel felkeltem, felöltöztem, megtanultam, gépeztem.Majd valamiért extra

jó kedvem lett.Vidám lettem, vigyorogtam, mint egy hülye gyerek, de nem szenteltem ennek különösebb figyelmet.Elvégre máskor volt már, hogy örültem, de nem tudtam, hogy minek.Nyugodtan beszélgettem Dorkával, iszogattam "Baby" feliratú colamat, és beszélgettem Zsóval.Szólt, hogy nem tud átjönni, amit megértettem, mindenféle hiszti,szomorúság nélkül -ami nálam ritka-.Egyszer csak írt, hogy elmegyek-e vele moziba, megnézni a This is us-t.Eleve megakartam nézni, csak még nem volt időpont.Rávágtam, hogy igen, majd megbeszéltük, hogy fél hatkor találkozunk a mozi előtt.Elrohantam Anyához -ő éppen dolgozott-.Odaértem, leugrottam a bicikliről, majd berontottam, nagy vigyorral az arcomon.Anyát szólítgattam, pattogtam, ugráltam, majd próbálta elhitetni velem, hogy nem mehetek, de tudtam, -vagyis láttam a szemében- hogy elenged.Öt perc elteltével, már azt tárgyaltuk, hogy mennyi pénzt kérek.Ideadta, majd hazamentem, és megtanultam.Pár óra elteltével, elkezdtem készülődni- ekkor már nagy lázban égve-.Lezuhanyoztam, majd elkezdtem öltözködni.A nadrágomat, az övtartónál fogva próbáltam felhúzni, mire leszakadt, és lett a nadrágon egy nagy lyuk.Megvarrtam, majd megpróbáltam felvenni, de eközben ismét megfogtam az előbb varrt részt, és megint leszakadt.Jó, ezúttal mondtam mamának, hogy varrja meg.Megcsinálta, felkaptam, zsebre tettem a pénzt és a telefonomat.Gyorsan még átfésültem a hajamat, feltettem egy kis púdert, és elindultam.Igen korán indultam - ötkor-, mert nem szerettem volna elkésni.

Viszont, nem számoltam azzal, hogy nekem az alap tempóm, rohanó, és 15 perc alatt odaértem, volna.De, lassítottam, megálltam szöszmötölni, így 20-ra ott voltam.Zsó két perccel előttem ment be.Megöleltem, majd az udvaron leültünk.Beszélgettünk mindenféléről, mesélt, meséltem.Majd jöttek páran a filmre, és 45 körül bementünk.Megvettük az innit, majd bent helyet foglaltunk egy fotelban, és One Direction-t hallgattunk.Eljött az idő! Besétáltunk a terembe, majd leültünk.Először Zsófi, majd én is megfordítottam az előttünk lévő széket, és feltettük a lábunkat.Elkezdődött a film.Csodálatos volt.Énekeltünk - többségben Zsó, mert én nem tudtam minden dalszöveget-.Táncoltunk -ülve-, vihogtunk - mondjuk én nem értettem sok mindent-, és próbáltuk elérni a srácokat, kinyújtott kézzel.Hihetetlen, csak most kezdem felfogni.Annyira.... amikor belenéztek a kamerába, és olyan volt, mintha a szemünkbe néztek volna.Wááá *-* Most kezdem csak igazán felfogni.Mintha ott lettem volna, amikor játszottak,a koncerteken, akkor amikor Harold menekült a biztonságiak elől.A felsőtesteik *--* Nem is folytatom, mert ez nem lehet szavakkal leírni. A három kis picsa -már bocsánat a kifejezésért-, végig dumált meg vihogott- mivel nem értettek semmit-. Ez még semmi, amikor az elején megkérdezték, ki a kedvencük mondtuk, hogy mind az öten, majd utána Én Liam-at mondtam, Zsó pedig Niall-t.Erre a kiscsaj rávágta, hogy Niall malacképű.Na itt kicsit felment a pumpa.És az ilyen nevezi magát Directioner-nek? Meg mondja, hogy szereti őket? Niall miért más, mint a többi négy fiú? Benne is ugyanannyi szeretet lakozik! 

Mikor vége lett, kijöttünk- mondjuk előtte elmentem vécére-.Zsó hozta a biciklijét, vagyis csak hozta volna! Ráncigálta, majd rájött, hogy le volt lakatolva és azért nem jött.Én már szinte a földön feküdtem a röhögéstől, mire, nagy nehezen kiszedte.A mozi kapujában még beszélgettünk, majd -harmadjára- megöleltem, és elváltunk.